Pár hete egyik posztomban említettem egy trükköt, amit Steve-Walk-nak hívok. Most vertikálisan mélyebbre menve, tudományos oldalról mutatom be. Laura Montini (@lmmontini) cikkében bukkantam egy stanfordi tanulmányra, mely eredményei szerint a legproduktívabb állapot séta közben érhető el. Az így zajló találkozók sokkal eredményesebbek és utat nyitnak a kreativitásnak.
Az eredményekből kiolvasható, hogy séta közben 60%-kal növekedhet a kreatív output esélye. Marily Oppezzo a Santa Clara Egyetem munkatársa és Daniel Schwartz a Stanford Graduate School of Education professzora 176 hallgató és felnőtt bevonásával végezte el kísérletét, melyet a Stanford News-ban tettek közzé.
A résztvevőket arra kérték, hogy egy “divergens gondolkodás” teszten vegyenek részt, mely a kreativitást általánosan méri. A módszer egyfajta brainstormingot foglalt magába, melynek lényege, hogy egy adott tárgyat minél több alternatív módon használjanak. Az alanyok egy része mindezt séta közben, a csoport másik fele pedig ülve végezte el. Mindkét esetben 4 perc állt rendelkezésükre hogy minél több felhasználási módot összegyűjtsenek. Oppezzo és Schwartz az ötleteket az alapján ítélte meg, hogy mennyire voltak újszerűek, vagy éppen kézenfekvőek.
Túlnyomó többségben, azok az emberek teljesítettek jobban, kreatívabban, akik séta közben, nem pedig ülve végezték a műveletet. Érdekes azonban, hogy kreativitás szempontjából elenyésző különbséget mutattak ki aközött, hogy valaki szabadtéren sétálgat, vagy egy zárt helyiségben, körbe-körbe.
Mielőtt mindenki nekiállna hevesen átszervezni a következő találkozóit, érdemes figyelmet fordítani a kutatás egy eredményére, miszerint a séta közbeni gondolkodásnál sokkal könnyebben veszítik el az emberek a fókuszt, azt, amire valóban koncentrálniuk kellene.
Ennek bizonyításául a kutatók egy szavakra vetített asszociációs játékot hívtak segítségül. A kutatási alanyok három szót kaptak, melyekhez találni kellett egyetlen olyat, ami mindhárommal értelmes összetett kifejezést alkot. (Például: pók, halász és szoba, a helyes válasz pedig a háló.) Ez a kísérlet világosan kimutatta, hogy azok, akik séta közben gondolkodtak, valamivel rosszabbul teljesítettek, mint azok, akik ültek.
Oppezzo javaslata szerint a legelőnyösebb, ha a két technika keverékét használjuk, attól függően, hogy éppen milyen munkafázisnál tartunk. Így például amikor egy ötlet vagy folyamat kezdeti szakaszában vagyunk, akkor bátran induljunk sétálni gondolkodás közben, de amikor eljön az idő, hogy konkrét dolgokra fókuszáljunk, akkor irány vissza az íróasztalhoz!
“Időbe telik, hogy megtaláljuk ennek a legjobb egyensúlyát és okait” – tette hozzá Schwartz, “ám ha ez sikerül, akkor e meghatározó tényező által képesek leszünk megfigyelni és feltérképezni testünk és gondolkodásunk összehangoltságát”.
Egy biztos: én továbbra is folytatom a Steve-Walkokat, sőt bárkivel örömmel folytatom, szóval szóljon, aki csatlakozna:)
0 comments
Write a comment