Category Archives: Productivity

“Kétféle ember létezik” mém következik: aki csendben tanul és aki nem. Én sosem voltam könyvtárba járós vagy elvonulva magamban tanulós. Imádtam a Közáz aulájának körasztalainál tanulni és közben a nyüzsgő tömeget mozizni, vagy beülni egy Starbucks-szerű kávézóban (anno még nem volt itthon ilyen) és magamba szívni az energiát. Sokkal produktívabbnak éreztem magam. És teszem azt most is munka közben hetente legalább egyszer kétszer.

Én valamiért utazás-, és hosszú értekezletek közben is remekül tudok dolgozni. A hosszú vonat-, repülőutakat vagy régen az egyetemi Szenátus üléseket azért szeretem, mert minden felhalmozódott teendőmet el tudtam intézni. Feltehetőleg mert ki voltam szolgáltatva. Tanulság, érdemes magunk néha rákényszeríteni egy hosszú de kellemes vonatútra, amikor ráfókuszálhatunk elmaradásainkra.

Miért is van így? Tanulmányok szerint a kávéházak közepes zajszintje elősegíti a kreatív gondolkodást. Nem véletlen, hogy a modern irodakialakításban egyre több közösségi tér van, amik nappalikra, kávéházakra hasonlítanak. Az emberek pedig nem hogy nincsnenek rákényszerítve az asztaluknál való munkához, hanem külön motiválva vannak arra, hogy a legmegfelelőbb helyszínen legyenek és kedvük szerint dolgozzanak. Mert így lesznek a legproduktívabbak.

Persze kérdés, hogy mi az optimális zajszint: mennyire legyen csendes/zajos a munkakörnyezet. Ravi Metha által vezetett kutatócsoport 5 kísérletet végzett el arra vonatkozóan, hogy a környezeti zaj hogy hat a kreatív gondolkodásra. Az egyik fő teszt arról szólt, hogy az alanyokat megkérték, hogy brainstormingoljanak valamilyen új termék kapcsán, vagy annak szokatlan, speciális használati módjairól, különféle zajszintek mellett.

Eredmény, hogy az aránylag csendes (50 decibel) környezethez képest a közepes környezeti zajszint (70 decibel) elősegítette a kreatív feladatmegoldást, míg az ennél nagyobb (85 decibel) hátráltatta. A tudósok magyarázata szerint az enyhe háttérzaj elég zavaró volt ahhoz, hogy az embereket sokkal nagyobb ötletességre, kreativitásra ösztönözze. (Ez a táblázat a zajszinteket foglalja össze: http://www.chem.purdue.edu/chemsafety/Training/PPETrain/dblevels.htm).

Legközelebb, ha kreatív munka előtt állsz, menj inkább egy kávézóba, ne a könyvtárba. Ahogy a kutatók fogalmaznak: ?Ahelyett, hogy bezárkózol egy csendes szobába, törj ki a komfortzónádból és keress egy viszonylag zajos helyet, mely képes kiváltani az absztrakt gondolkodást, és előhívni a kreatív ötleteket.

Én örömmel olvastam ezt, mert beigazolta azt a preferációm, amiért többen hülyének néztek évek óta.

Teljes tanulmány: “Is Noise Always Bad? Exploring the Effects of Ambient Noise on Creative Cognition,”  publikálva: Journal of Consumer Research-ben.

A cikk megjelent a HVG.hu-n: http://hvg.hu/kkv/20140731_Tenyleg_noveli_a_kreativitast_a_nyuzsgo_z

Pár hete egyik posztomban említettem egy trükköt, amit Steve-Walk-nak hívok. Most vertikálisan mélyebbre menve, tudományos oldalról mutatom be.  Laura Montini (@lmmontini)  cikkében bukkantam egy stanfordi tanulmányra, mely eredményei szerint a legproduktívabb állapot séta közben érhető el. Az így zajló találkozók sokkal eredményesebbek és utat nyitnak a kreativitásnak.

Az eredményekből kiolvasható, hogy séta közben 60%-kal növekedhet a kreatív output esélye. Marily Oppezzo a Santa Clara Egyetem munkatársa és Daniel Schwartz a Stanford Graduate School of Education professzora 176 hallgató és felnőtt bevonásával végezte el kísérletét, melyet a Stanford News-ban tettek közzé.

A résztvevőket arra kérték, hogy egy “divergens gondolkodás” teszten vegyenek részt, mely a kreativitást általánosan méri. A módszer egyfajta brainstormingot foglalt magába, melynek lényege, hogy egy adott tárgyat minél több alternatív módon használjanak. Az alanyok egy része mindezt séta közben, a csoport másik fele pedig ülve végezte el. Mindkét esetben 4 perc állt rendelkezésükre hogy minél több felhasználási módot összegyűjtsenek. Oppezzo és Schwartz az ötleteket az alapján ítélte meg, hogy mennyire voltak újszerűek, vagy éppen kézenfekvőek.

Túlnyomó többségben, azok az emberek teljesítettek jobban, kreatívabban, akik séta közben, nem pedig ülve végezték a műveletet. Érdekes azonban, hogy kreativitás szempontjából elenyésző különbséget mutattak ki aközött, hogy valaki szabadtéren sétálgat, vagy egy zárt helyiségben, körbe-körbe.

Mielőtt mindenki nekiállna hevesen átszervezni a következő találkozóit, érdemes figyelmet fordítani a kutatás egy eredményére, miszerint a séta közbeni gondolkodásnál sokkal könnyebben veszítik el az emberek a fókuszt, azt, amire valóban koncentrálniuk kellene.

Ennek bizonyításául a kutatók egy szavakra vetített asszociációs játékot hívtak segítségül. A kutatási alanyok három szót kaptak, melyekhez találni kellett egyetlen olyat, ami mindhárommal értelmes összetett kifejezést alkot. (Például: pók, halász és szoba, a helyes válasz pedig a háló.) Ez a kísérlet világosan kimutatta, hogy azok, akik séta közben gondolkodtak, valamivel rosszabbul teljesítettek, mint azok, akik ültek.

Oppezzo javaslata szerint a legelőnyösebb, ha a két technika keverékét használjuk, attól függően, hogy éppen milyen munkafázisnál tartunk. Így például amikor egy ötlet vagy folyamat kezdeti szakaszában vagyunk, akkor bátran induljunk sétálni gondolkodás közben, de amikor eljön az idő, hogy konkrét dolgokra fókuszáljunk, akkor irány vissza az íróasztalhoz!

“Időbe telik, hogy megtaláljuk ennek a legjobb egyensúlyát és okait” – tette hozzá Schwartz, “ám ha ez sikerül, akkor e meghatározó tényező által képesek leszünk megfigyelni és feltérképezni testünk és gondolkodásunk összehangoltságát”.

Egy biztos: én továbbra is folytatom a Steve-Walkokat, sőt bárkivel örömmel folytatom, szóval szóljon, aki csatlakozna:)